Kondor Vilmos krimije képregényben

Igazi különlegesség jelenik meg a Hungarocomix képregényvásárra (2022. dec. 10.), Kondor Vilmos egyik nagysikerű krimijének a feldolgozása, Kalászi Benjámin rajzaival. A Budapest novemberben eredetileg egy sajnálatosan meghiúsult projekt részeként készült, most Nero Blanco Comix jelenteti meg limitált példányszámban.

A megjelenés alkalmából Kondor Vilmos e-mailben válaszolt a Nero Blanco Comix kiadó vezetőjének, Bayer Antalnak néhány kérdésére.

Bayer Antal: A Budapest novemberben eredetileg egy nagyobb projekt részeként készült. Eleve úgy állt hozzá, hogy saját maga készíti majd a forgatókönyvet? A 28 oldalas terjedelem nyilvánvalóan behatárolta az adaptáció lehetőségeit, mi volt ennek a koncepciója?

Kondor Vilmos: Igen, mindenképpen magam akartam írni a forgatókönyvet. A koncepció kétrétű volt: egyfelől kimarni egy önmagában is élvezhető szálat a sztoriból, másfelől meg felhasználni a szűkös lehetőségeket arra, hogy valahogy utaljak a sorozat előző köteteire.

BA: Hogyan történt a rajzoló kiválasztása, hogyan folyt a közös munka a rajzolóval?

KV: Benjámint „mellém rakták”, és amilyen arbitrális volt a döntés, annyira flottul ment minden. Az elején kellett egy kicsit hangolnunk pár apróságot, aztán minden ment a maga útján. Szeretném mondani, hogy rengeteget ötleteltünk és órákat töltöttünk a képernyő előtt, de ez nem igaz, mert amennyire Benjámin tiszteletben tartotta a szöveg és a sztori egységét, annyira én is igyekeztem tiszteletben tartani az ő nagyon határozott és markáns elképzelését a vizuális világról, amit én nagyon, nagyon szeretek, és nem csak azért, mert monokróm.

BA: Leírta több helyen, hogy kedveli a képregényeket. Hogyan ismerkedett meg velük, és milyen típusok vagy zsánerek a kedvencei?

KV: Mutasson nekem egy 60-as, 70-es években gyerekké vált magyart, aki nem olvasott Korcsmáros Pál értelmezésében Rejtőt. Korcsmárosért nem lehetett nem rajongani. Legalább annyira szerettem és szeretem ma is Zórád Ernőt, akitől egyébként egy tanulmány és egy festmény is lóg a házunk falán. Az évek során elolvastam a kötelező olvasmányokat, Batmant, Supermant, és a nagy klasszikusokat, akikhez ma már nem nyúlok vissza, mert számomra az egész zsánert lezárta a Watchmen úgy, ahogy van. A Watchmen meghatározó élmény volt, és mindenképpen ott van a három legfontosabb képregényes olvasmányom között. Furcsa módon Frank Miller Sin City-je sem köt ma már le, sokkal jobban szeretem a valahogy életszerű sztorikat, mint a DMZ, amit szinte együltő helyemben faltam be. Ugyanilyen élmény volt a Transmetropolitan is, mert az őrületnek nagy barátja és tisztelője vagyok, pláne, ha egy újságíró testesíti meg. Spider Jerusalem pedig ott van nálam a polcon Hunter S. Thompson mellett. Elsőre például nem szerettem a Sandmant, de másodjára már nagyon lelkesedtem érte, az Amerikai istenek pedig minden tekintetben és értelemben óriási hatást tett rám, így a képregény is. A kortárs alkotások közül az East of West nyűgözött le látomásszerű sztorijával, és mellbevágóan eredeti rajzaival. Van még egy titkos kedvencem, a Digger, ami annyira fura, hogy már nem is az. Nem tudom, van-e bennük rendszer, vagy hogy konkrétan mely zsánerhez tartoznak, de ezek a legkedvesebb olvasmányaim.

Budapest Novemberben – megjelenik a Hungarocomix képregényvásárra. Mintaoldalak itt találhatók.

BA: Mennyire ismeri a magyar képregényeket?

KV: Őszinte leszek, a kortárs alkotások kimaradtak nekem. A régieket nagyon szerettem, és kivételesen magas minőséget képviseltek. Néha a kezembe akad egy új kiadvány, de úgy érzem, nem hozzám szólnak. Be fogom pótolni a lemaradásomat.

BA: Elképzelhető, hogy további adaptációk készüljenek a regényeiből, novelláiból, illetve felmerült esetleg, hogy eleve képregény formában írjon meg egy eredeti történetet?

KV: Eddig sem rajtam múlt. Nagy örömmel, lelkesen dolgoztam a Budapest novemberben adaptációján, és ugyanilyen örömmel fogok dolgozni az esetleges további füzeteken, köteteken. Most mondok egy talán nem annyira meglepő dolgot. A sztorijaim, amiket elmesélek, mindig, mindig, hangsúlyozom mindig valamilyen vizuális formában jelennek meg előttem. Látom ezeket a jeleneteket, a környezetet, házakat, a fákat, a kopott karfájú fotelt, a szennyes Dunát. Hogy a képekből formált szavak összessége milyen adaptáción megy keresztül, voltaképpen mindegy. Magyarán: nem okozna gondot kifejezetten erre a formátumra írnom egy sztorit, és ezt sokkal szívesebben csinálnám, mint egy filmforgatókönyvet, amit szintén meg tudnék írni, de nincs türelmem ahhoz a hercehurcához, huzavonához, tököléshez és akadékoskodáshoz, amivel egy végleges forgatókönyv megírása jár. Sokkal szívesebben írok erre a médiumra.

BA: Köszönöm a beszélgetést, reméljük, hogy egyszer valóban lesz folytatás.

A honlap további használatához kérünk fogadd el a sütiket További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás