Képregénydíjak 2022: Kittenberger és Az Aquincumi víziorgona szelleme

Az idei képregénydíjak. Fotó: Dancs Enikő Bianka

A 17. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon átadtuk az idei Alfabéta-díjakat. A kép-regény kategória nyertese a

Kittenberger-sorozat harmadik része, A pokol kapujában.

Szerzői Somogyi György, Dobó István és Tebeli Szabolcs.

A kép-novella kategória nyertese a

Zoé és Pamacs kalandjai: Az aquincumi víziorgona szelleme

szerzői Hudra Móni és Oravecz Gergely. A rövid képregény az Óbudai Anzikszban jelent meg. A Magyar Képregény Szövetség díja a megelőző naptári évben, esetünkben 2021-ben megjelent képregényeket díjazza.

A nyertes képregényeket a zsűri nevében Sváb József Korcsmáros-Pál díjas képregényalkotó méltatta.

Sváb József laudációja Hudra Móni és Oravecz Gergely Zoé és Pamacs kalandjai: Az aquincumi víziorgona szelleme című képregény Alfabéta-díjához

Hudra Móni és Oravecz Gergely Zoé és Pamacs kalandjai – Az aquincumi víziorgona szelleme című képregénye üdítő színfolt volt a számomra az Alfabéta-díj Kép-novella kategóriában nevezett képregények között. A fiatalok nyelvén megfogalmazott ifjúsági, ismeretterjesztő történetet élvezetes volt olvasni.

A párbeszédek és a történetvezetés kifogástalan. Az író kellő arányban vegyítette a tudásanyagot a fikcióval és a
természetfölöttivel. Oravecz Gergely kifinomult stílusa jól illik a történethez. A laza vonalvezetés, a visszafogott, mégis kellőképpen kidolgozott rajzi világ összhangban van a pasztell tónusú színezéssel és a szöveg beírás betűtípusával. A technikai kivitelezés professzionális. Ez nem meglepő, hiszen Oravecz Gergely több mint tíz éve jelenteti meg
nagyszerű képregényeit, az alkotók pedig a Q képregényalkotó közösség aktív tagjai. Oravecz Gergely korábban a Blossza című stripsorozatáért és a Minden belefér című képregénykötetéért már megkapta az Alfabéta-díjat. A képregények mellett gyermekkönyveket is illusztrált. A Zoé és Pamacs kalandjai – Az aquincumi víziorgona szelleme szereplői szerethetőek, a képi megjelenítés nosztalgikus derűt áraszt.

Összességében remek képregényről van szó, amelynek létrehozásában mind az író, mind a rajzoló megmutatta tehetségét. Remélem a jövőben gyarapodnak majd Zoé és Pamacs kalandjai és kitesznek egy önálló kötetet. De szívesen látnék tőlük egyéb, hosszabb lélegzetű, gyermekeknek szóló képregényt is. Szívből gratulálok a díjhoz!

Sváb József laudációja Somogyi György, Dobó István és Tebeli Szabolcs Kittenberger: A pokol kapujában című képregény Alfabéta-díjához

Diák koromban kedvenc olvasmányaim közé tartoztak Kittenberger Kálmány vadászkalandjai, a Somogyi György, Dobó István és Tebeli Szabolcs által megálmodott és létrehozott Kittenberger című képregény közel áll hozzám. A harmadik kötet elején ismertetőket kapunk az első két rész történéseiből, így ezek segítségével könnyebben beleélhetjük magunkat Kittenberger újabb kalandjaiba. A történet feszes tempóban zajlik, megfelelő arányban vegyítve a valós eseményeket a fikcióval. A steampunk elemekkel feldúsított alternatív, múlt század eleji világ sajátos élményt nyújt a kalandkedvelő olvasóknak. A fantáziadús cselekmény bonyolultsága ellenére a képregény nincs túlszövegezve, a vizuális információ az uralkodó.

Tebeli Szabolcs rajzai a realista ábrázolás alapjaira épülnek, ugyanakkor jellegzetes, saját képi világot alakított ki, amelyben a rajzok időnként a Verne regények metszetes illusztrációinak báját idézik. Az oldalkompozíciók, a változatos panelek dinamizmusa és a plánok tudatos alkalmazása filmszerűen pergővé varázsolja a történetet. Ehhez hozzájárul a rajzok barokkosan aprólékos kidolgozása és az élénk, de ízlésesen használt színvilág is. Különösen igaz ez a gazdagon részletezett nagytotálokra, amelyek látványosan feldobják az oldalakat.

A Kittenberger – A pokol kapujában alkotói professzionális munkát végeztek, olyan egyedi, látványos és szórakoztató képregényt alkottak, amit bátran ajánlhatok az olvasók széles rétegeinek figyelmébe. Korábbi munkáikat látva mindez nem meglepő, és színvonalában ez a képregény is megmutatja tehetségüket. Mindhármuknak szívből gratulálok a díjhoz és jó munkát, sok sikert kívánok a további képregényeikhez!

A Korcsmáros Pál-díjat Kertész Sándor kapta.

A legendás rajzoló örökségét ápoló díj idei nyertesének személye már hetek óta ismert, az örömteli alkalomból Bayer Antal interjút is készített Kertész Sándorral, mely a kilencedik.hu-n olvasható. A képregénykutatót Szabó Zoltán Ádám, a kilencedik.hu szerkesztője méltatta.

Azt hiszem, találó, ha egy képregénytörténettel foglalkozó személy méltatását is történeti visszatekintéssel kezdjük. Kertész Sándor már akkor szervezett képregényfesztivált, amikor itthon ezt a rendezvénytípust még külföldi híradásokból sem ismerhettük. Már akkor írt képregénytörténeti kötetet, amikor a műfaj?, művészeti ág? tudományos megközelítése legfeljebb viccnek tűnhetett. Akármilyen ódivatúnak is tűnik a kifejezés, de művészi igényű, felnőtteknek szóló képregényeket éppen akkor dobott a piacra, amikor itthon éppen elfelejtettük a klasszikusok adaptációinak korosztályokon átívelő jellegét és a képregényt leginkább a gyerekirodalommal kötöttük össze – majdhogynem végérvényesen.

Kertész Sándor Magyarországon először térképezte fel a hazai képregényes élet szerkezeti gyengeségeit, majd igyekezett az 1980-as évektől megteremteni azokat a feltételeket, amelyek által itthon kialakulhat egy egészséges képregényes mezőny. 1985-ben ő alapította az első képregényalkotói közösséget, a Kísérleti Képregény Stúdiót. 1983-ban a nyíregyházi, 1989-ben a gödöllői képregénykonferenciákat szervezte többedmagával. Érettebb korosztályt megcélzó képregények kiadásába kezdett olasz kortárs képregényalkotókkal kiépített kapcsolatait hasznosító Menő Manó és Krampusz képregénysorozaival, amelyeket ugyan bedöntötte a rendszerváltás utáni kaotikus terjesztés, de megjelent számai egy-két évtizeddel később is keresett darabokká váltak egy olyan időszakban, amikor felnőtt olvasnivaló továbbra sem volt az országban. Először fogott neki a hazai képregénytörténet módszeres felkutatásába és publikálásába. Ennek első eredménye 1991-ben a Szuperhősök Magyarországon, ami sokáig az egyetlen hazai képregénytörténeti kézikönyvnek számított. Mindannyiunk számára, akik szerettük a hazai képregényeket nem csak önmagukban, hanem folyamatukban is értelmezni, ez a könyv megkerülhetetlen hivatkozási alappá vált. Kötetét ebből a pozíciójából tulajdonképpen csak ő maga tudta 16 évvel később kiütni, a Comics szocialista álruhában kötetével.

Ebből a szűkre szabott felsorolásból esetleg egy izgága, örökmozgó alak jelenhet meg előttünk. Éppen ellenkezőleg. Képes hónapokra, évekre eltűnni a látómezőnkből. Mégis, ha alkalmunk van egy fesztiválon vagy börzén beszélgetni vele, esetleg előadásait hallgatni mindig meglep, hogy mennyire naprakész a legaktuálisabb események tekintetében, mennyire széles spektrumon követi az új megjelenéseket. Mint Uatu a hold túloldalán: biztosak lehetünk abban, hogy szemlél, jegyzetel. Éppen ez a távolságtartással vegyített naprakészsége biztosította, hogy hiteles személye legyen nemcsak a régmúltunk, de a közelmúltunk képregénytörténetének megírására is, amelynek eredménye lett a Pókember generáció 2017-ben.

Tavaly ismét sikerült meglepnie a képregényes közösséget azzal, hogy személyes képregénytörténeti írásainak gyűjteményének kiadása mellett az ő szakmai felügyelete alatt létesült a nyíregyházi Móricz Zsigmond könyvtár Képregénytár részlege, ami talán az ország első ilyen kezdeményezése.

A magyar képregénytörténet elmúlt száz éve – ahogyan azt mi magyarok a közélet megannyi más területéből már megszokhattuk – nem egy folyamatos, szervesen alakuló történet, hanem rengeteg törés és szakadás jellemzi: az első zsidó törvény és a háború, a szocialista tiltás, majd torz engedélyezése, a rendszerváltás és végül a kimúlás és feltámasztás. Ezek mind amnéziás állapotokat eredményezték, ahol legtöbb esetben még maguk az alkotók sem ismerték az elődöket. Kertész Sándor legnagyobb érdemét abban látom, hogy a megsárgult, málló papírhegyekből kihámozta ezt a történetet, alakjait megismertette rajongók, olvasók, alkotók, kutatók generációival.

One thought on “Képregénydíjak 2022: Kittenberger és Az Aquincumi víziorgona szelleme

Comments are closed.

A honlap további használatához kérünk fogadd el a sütiket További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás