Hagyományainknak megfelelően a 21. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon átadtuk a szakmai zsűri által megítélt rangos képregényes díjakat. Az egyes kategóriák jelöltjeiről és a zsűri összetételéről korábban számoltunk be. Ajánljuk továbbá a jelöltekkel készült interjúkat a Roboraptor oldalán. Szabó Zoltán Ádám, a zsűri elnöke külön kiemelte az elkészült képregények magas színvonalát, mely idén már a nevezett munkák körében megmutatkozott.
Kép-novella kategória
A 2025-ös év legjobb rövid képregénye Bernát Barbara Tollhatározója volt, amely az Ethno Comix 1. számában jelent meg.
Az átadón a zsűri értékelését Scheirich Zsófia ismertette:
Tavaly meglepő kiadványt adott ki a Néprajzi Múzeum. Az Ethno Comix első száma egy másfél évszázados állami intézménytől érkezett és hazánkban szokatlan módon friss, fiatalos és kreatív. A képregény eszközével nem csupán információ átadására törekszik, hanem igyekszik megragadni a tárgyak, kollekciók lelkét, azt, amitől a kulturális örökség több mint bármilyen más örökség.
Bernát Barbara munkáját ebből a rendkívül színvonalas kiadványból választotta ki zsűrink. Ahogyan a képnovellájában megjelenő fényképész a pillanatokat gyűjti, az etnográfus pedig a tollakat, úgy tereli egybe Bernát a generációkat, különböző tájakról származó kultúrákat, témákat egy szöveg nélküli képregénybe, úgy, hogy az mégis jól követhető maradjon. Köszönhető ez határozott vizuális irányításának, szépen kivitelezett grafikusi átkötéseinek. A stilizált, de mégis kidolgozott rajzi világa jól illik a történethez. A monokróm grafika mellett a plusz szín alkalmazása jól kiemelte a mondanivalóját.
Képregénye pontosan szemlélteti, hogy az előbb említett örökség egyetemleges és ha hihetünk a főnixmadár legendájának, akkor minden pusztítás ellenében örök.
Gratulálunk díjához és kívánjuk, hogy találkozzunk még nagyobb lélegzetvételű munkáival is!
Kép-regény kategória
A tavalyi év legjobb hosszabb terjedelmű képregényeként Kuizs Lilla, Semmi szédítő magasság képregényét szavazta meg.
A zsűri értékelését Kránicz Bence ismertette:
Szerencsésebb generációk megkapják azokat a filmekben, sorozatokban, regényekben vagy képregényekben elmesélt történeteket, melyekben magukra ismernek, széttartó tömegüket közösséggé formálja, ugyanakkor általuk múltjuk, identitásuk könnyebben megérthetőbbé válik szüleik, vagy éppen gyermekeik generációinak számára, a helyzetek univerzális jellege kapcsolódási pontokat teremthetnek közöttük. Ha az ezredforduló környéki harmincasok egy fájó hiány pótlásaként jellemezték a rendszerváltó fiatalok Moszkva terét, akkor mégis mekkora lehet az az űr, amit a mai harmincasok történetei kellene, hogy kitöltsenek? És ha tovább szeretnénk fokozni a hiánylistát, akkor tegyük hozzá, hogy a hazai képregények különösen restek ezek elmesélésére.
A Semmi szédítő magasság egyedi fejlődéstörténete egy, a kétezres évek közepén vidékről egy budapesti művészeti egyetemhez kerülő lány történetét meséli el, talán a szerző Kuizs Lilla sajátját. Vagy részben a sajátját. Mindegy is, hiszen remekül megfogja a kor esszenciáját, miközben képes ennél általánosabban kitekinteni az énkeresésre és a felnőtté válásra.
A megnyerő és ötletes vizualitása megnyugtató választ ad korunk művészetének, így a képregényeket is érintő félelemre. A kézműves alkotás olyan élmény, amelyről olvasóként nem vagyunk hajlandóak lemondani egy első blikkre megkapó csillogó képgenerált olcsó vásári öröm kedvéért. A képregény tapintható analóg illusztrációi akkurátus módon keretezik be a magyar vidéket, vagy a fiatal budapesti művész közeget. Szívesen beleolvadunk valamennyi gesztusszerű vonalába, festékfoltjába, elmosódott hátterébe.
Elmondható róla, hogy a változatos panelkezelése, a választott grafikai stílusainak széles tárháza, valamint az évekre elhúzódó alkotói folyamat ellenére egy rettenetesen egységes színvonalú képregény született, de ha ez nem lenne elegendő, akkor őszinteségéért, megéltségéért is járna neki az Alfabéta-díj.
Gratulálunk!
Alfabéta Extra
A tavalyi évhez hasonlóan idén is megítéltek díjat a kiemelkedő, de más kategóriába be nem sorolható munkák kategóriájában. Ezúttal Pilcz Roland, Kalyber Joe – Kezdettől végzetig kötete nyerte el ezt a díjat.
A zsűri értékelését a díj tavalyi nyertese, Garisa H. Zsolt ismertette:
„Helló! Ismered Kalyber Joe-t?”
Pilcz Roland több mint 20 éve kérdezi ezt börzéken, fesztiválokon a gyanútlanul arra tévedő látogatóktól, olyan magával ragadó mosollyal, mintha begyakorlott csajozós szövege lenne. Olyan nagyon nem áll ez messze az igazságtól, hiszen a Kalyber Joe elválaszthatatlan Rolandtól, amikor Kalyber Joe-t ajánlja az olvasók figyelmébe, azzal magát ajánlja.
A Kalyber Joe-sorozat és az YKX kalandjai révén, filmszerű történetmesélést és karakterközpontú világépítést honosított meg a magyar képregények között. Kalanddal, drámával és humorral megtöltött képregényeivel önfeledett szórakozást kíván nyújtani. Rögös utat választott, hiszen a zsánerképregények akkor működnek, ha ahhoz profi alkotógárda és lehetőleg izmos képregénypiac társul. Egy alkotó legfeljebb előbbivel tud mit kezdeni. A legelső képregényfesztiválon bemutatkozó Kalyber Joe első száma természetesen rengeteg gyermekbetegséget mutatott, de esendő, szerethető karaktereivel sikerült megalapoznia egy folyton növekvő rajongótábort. Erre építkezve jelentkezett Roland újabb részekkel, melyekkel folyton csiszolta képességeit. Karakterei minden értelemben többdimenzióssá váltak, hátterei, megjelenített tárgyi világa egyre inkább kiaknázta a műszaki rajz területén valaha megszerzett készségeit, folyton fejlődő színezése révén pedig a terület egyik legkeresettebb hazai szakemberévé vált.
Két féle művész létezik: az, aki soha nem néz hátra és mindig az új feladatban ássa magát, és az az alkotó, aki az oeuvre-t folyton csiszolja. Pilcz Roland ez utóbbi kategóriába esik, önmaga szerkesztője és legnagyobb ellensége. Egyetlen képregényét sem engedte változatlan formában újra kiadni. Ennek köszönhetjük azt, hogy vagy több változata is megjelent ugyanannak a történetnek, vagy éppen évekig hozzáférhetetlen maradt. Ennek az áldatlan állapotnak vetett véget ez a kötetbestia, amiben nem csak összegyűjtötte az eddigi összes Kalyber Joe képregényt és egy új történettel lezárta, de legfőképpen egységes formátumba és színvonalba terelte a teljes életművet!
A kötet a rajongók, olvasók számára teljességet, lezárást jelent. Alkotója számára is reméljük, hogy megnyugvással jár, hiszen aki őt ismeri, tudja, hogy kulcsfontosságú volt számára a sorozat tisztességes elrendezése, mielőtt kalapját, ostorát fogná és újabb kalandba vágna.
E hatalmas alkotói és szerkesztői munka elismeréseként Pilcz Rolandot a kivételes minőséget mutató, más kategóriákba nem sorolható Alfabéta Extra-díjjal jutalmazzuk. Gratulálunk!
Korcsmáros Pál-díj
Legvégül a tavalyi év legkiemelkedőbb képregényalkotói tevékenységét elismerő Korcsmáros Pál-díj került kiosztásra, melyet a díj alapítója, a Korcsmáros család képviseletében Korcsmáros Gábor adott át a 5 Panels alkotócsoportnak.
A zsűri méltatása szövetségünk elnöke Frank Zitától hangzott el:
A 5Panels egy különös pillanatban született. A 2004-ben induló képregényes újhullám ambiciózus vállalásai – akadémia, fesztivál, szaklap, kiadószövetség! – kezdett kifáradni nem kis részben a gazdasági válság miatt. A szerzői kiadású képregények első fecskéi pedig éppen akkor repültek ki. Ezekben a fura, átmeneti években jelent meg a 5Panels. Merészek voltak és készek átvenni a stafétát. Rögtön meg is rohamozták az újságos terjesztést, ami egy kizárólag magyar szerzők képregényeit közlő magazin esetében nagy merészségre, szinte hallatlan pofátlanságnak tűnt. Mégha ezerszer is átalakult az alkotóközösség, és igazodott a magyar valósághoz, ebből a momentumból kirajzolódik egy fontos tulajdonságuk: ők nem a keretek között akarnak eljutni a kíváncsi keménymaghoz, hanem közönséget szeretnének teremteni. Dehogy voltak ők hullámtörők! Hullámokat csaptak az állóvízben.
16 évvel és több mint 77 saját kiadású kiadvánnyal később megtudtuk, hogy közönségteremtő képességüket is meghaladja közösségteremtésük. Fiatal alkotók több generációjának mutattak irányt, nyújtottak segítséget első lépéseik megtételében. Tapasztalt, sokat látott tagságuk mai napig fix pontot jelent több vidéki rendezvényen, akiktől nem csak megvásárolni lehet az új új új új új – sőt – új képregényeket, hanem be lehet mutatni a saját rajzokat, képregényeket, tanácsot kérni, komoly szándék esetén pedig csatlakozni társaságukhoz. Ennek a nyitottságnak köszönhető, hogy minden árral szemben képesek a mai napig a küldetésüket teljesíteni. Nem céltalan vadhajtás ez, hanem tudatos terelés, hiszen saját kiadású képregényeik megbízható minőséget jelentenek, amit jól mutat, hogy azokat rendszeresen Alfabéta-díjra jelölik, ahogyan idén is, a díjat pedig kettő alkalommal el is nyerve. Azonban ez csak a felszín, hiszen alkotóik más kiadványokban is jeleskednek, áldozatos önkéntes munkájukra minden képregényfesztivál szervezője bizton számíthat, a fáradásnak a legkisebb jelét sem mutatva. A mind a mai napi az önkéntességre épülő képregényes közösség jól tudja, hogy mekkora hihetetlen teljesítmény ez!
A Magyar Képregény Szövetség és a Korcsmáros-család első alkalommal ítéli meg a Korcsmáros Pál-díjat egy csoportnak. Ehhez szívből gratulálunk!
A díj valamennyi jelöltjének és főleg nyertesének gratulál a teljes Magyar Képregény Szövetség!
A fotókat Dancs Enikő Bianka készítette.
(Az értékeléseket Szabó Zoltán Ádám állította össze)
