Varga Bálint Bánk író és Tuli Krisztián rajzoló képregénye, Az utolsó előtti huszár is szerepel az Alfabéta-díj jelöltjei között a kép-regény, azaz 25 oldalnál hosszabb történet kategóriában. Az alkotók sokszor meséltek már a Huszárról, éppen ezért Demencze Ilona arra kérte őket, hogy egyetlen oldal példáján mutassák be, hogyan dolgoznak. Az interjúban bepillantást nyerhettek az alkotói folyamat sűrűjébe, és Az utolsó előtti huszár társasjátékról is izgalmas részletek derülnek ki.
A legjobb képregényeknek járó Alfabéta-díjakat idén június 26-án a Képregényteraszon adjuk át.
Demencze Ilona: Az utolsó előtti huszár megjelenésével új színt vittetek a hazai képregénypiacra. Számítottatok rá, hogy bekerültök vele az Alfabéta- díj jelöltjei közé?
Varga Bálint Bánk: Inkább azt mondanánk, hogy reménykedtünk benne. Persze biztosak nem lehettünk, hisz iszonyú erős az idei mezőny, bár ezt igazából minden évben el lehet mondani, hisz az Alfbétára általában igencsak kitűnő munkákat jelölnek. Szóval… igazából már a jelölés hatalmas dolog, amiért nagyon hálásak vagyunk.
Tuli Krisztián: Nekem külön megtiszteltetés, hogy rögtön az első képregényem ami megjelent nyomtatásban, Alfabéta jelölést kapott. Nagyon köszönöm!
Ilona: Nagyon örülnék, ha megmutatnátok nekünk, hogyan készült a Huszár, hogyan dolgoztok együtt. Ragadjatok ki egy konkrét oldalt a képregényből, és ezen keresztül mutassátok be kérlek magát az alkotói folyamatot.
Bánk: A képregény végén van két oldal, amit nagyon szeretünk mindketten Krisztiánnal. Eléggé szimbiózisban alkotunk egyébként, én írok egy forgató- és szövegkönyvet, amit Krisztián megrajzol, de nagyon sokszor ő maga is teljesen új ötletekkel, plánokkal, szögekkel tesz hozzá az egészhez, ahogy én is sokszor beleugatok a felvázolt képekbe. Szóval egy folyamatos adok-kapok, oda-vissza folyamat ez, nem egy klasszikus “az író megírja, a rajzoló meg megrajzolja” féle munkamódszer.
Krisz: Bánkkal nagyon egy hullámhosszon vagyunk ha képregénykészítésről, ötletelésről van szó. Szinte mindig elfogadjuk a másik javaslatát és így nagyon gördülékenyen tudunk együtt dolgozni. A készítés során jó pár oldallal bővült a képregény. Kezdetben ha jól emlékszem 25 oldalas volt a forgatókönyv, majd kibővítettük 40-re, ez a 2 oldal is a készítés utolsó hónapjaiban íródott hozzá és közös kedvencünk lett. Az első részben főként Csillagszeművel foglalkozunk, de a többi karakter is kapott egy-két pillanatot és talán ezek a képsorok a legizgalmasabbak róluk, hiszen látjuk hogy mindenkinek van valami rejtélyes titka.
Bánk: Szóval van ez a két oldal, amit mindketten nagyon szeretünk. A képregény uraló nagy csata és főhősünk Áron emberfeletti megpróbáltatásai után kicsit lenyugszunk. Látjuk a falut, amit elhagy hőseink nagy tank-vonat szerű gépezete. A történetnek és a napnak is vége. A háttérben látjuk a lenyugvó napot. Valahogy egyszerre kell a képnek békességet, megnyugvást és közben mégis valami rejtelmességet árasztania.
Krisz: A nagytotálokhoz, ahol a falut és a tank-vonatot látjuk, 3D modelleket készítettem. Így volt lehetőségem több kameraállásban is kipróbálni az adott kompozíciót, hogy a lehető leglátványosabb lehessen. A kép csendes, nyugodt, de az előtérben ágaskodó sötét karomszerű faágak azért nem hagynak minket teljesen fenyegetés nèlkül.
Bánk: Aztán Áront látjuk kissé felülről, hisz éppen felfelé szól. A testvérének, aki a szokványos anyagi világon túl létezik. Szóval Áron, szinte mint aki imádkozik, egy sötét szobában ül, egyedül. Ez Áron. Igazi magányos farkas, elszigetelten, remeteként él, míg a következő képen ennek látjuk majd tökéletes kontrasztját.
Krisz: Áront itt látjuk először páncélok és mente nélkül. Készült is hozzá egy koncept rajz, ahol kipróbáltam, milyen is lesz majd a testfelépítése. Ő a csapat “berzerkere”, igazi harci erőgép, ezért fontos volt hogy páncélok nélkül is erőt sugározzon, de persze nem túlzóan. Az ilyesmi dolgokat igyekszem a realitás talaján tartani, úgy ahogy a kitalált fegyverek működését is szeretem megtervezni, hogy a lehető leghihetőbb legyen. Utólag belegondolva nagyon jó ötlet volt így is megmutatni főhősünket, hiszen volt aki a borítókép bemutatása után azt hitte róla hogy félig kiborg. Itt kiderül hogy nem az.
Bánk: Szóval a következő képen világos van és a tank-vonaton utazó bakák, azaz közkatonák (hőseink segítői) önfeledten szórakoznak, mulatnak, együtt vannak, szocializálódnak. Közben Áron gondolatát halljuk “Te is érzed ugye?” amit a testvéréhez intéz, és ami ismét kontrasztot von a képpel. A kép harsány, derűs, de Áron gondolatai baljós tartalommal ruházzák fel.
Krisz: Az oldalpárból ez a legrészletesebb panel. Bánk eredetileg úgy írta le, hogy ketten szkanderoznak az előtérben, és mögöttük a többiek a függőágyaikról lógnak le és úgy szurkolnak. Izgalmas lett volna úgy a tér, de a panel mérete miatt muszáj volt egyszerűsíteni, túl sok apró részlet lett volna ekkora méretben. Az itt látható katonák, a Patreon támogatóink, így fontos volt az is hogy a karakterek felismerhetőek legyenek.
Bánk: A következő kép szóban és képben is nagyon beszédes. “Most csend van…” gondolja Áron, de a gondolat nyitott marad, azaz a csend ellentétére utal. Most “MÉG” csend van. Ám ez már nem tart sokáig. A képen közben Róka (egyik hősünk fedőneve) és jó barátja, a félszemű ló Kénkő fekszenek. A képből árad a béke és a barátságuk bensőséges mivolta is egyértelművé válik, miközben itt is lebeg felettük valami nagy, baljós kérdés.
Krisz: Az első részből talán ez a kedvenc panelem, ahogy Kénkő és Róka együtt szunyókálnak. többször újra kellett rajzolnom a ló fejét, nem volt könnyű kihívás félig alulról megrajzolni, de az ilyeneket mindig nagy élmény megoldani és rajzilag ezzel egy apró szintet lépni.
Bánk: Áron gondolata tovább szövi azt, amit már éreztünk jönni, hogy a csendet hangzavar követi majd, azaz “vihar” ahogy ő hívja. Közben Rebekát látjuk hátulról, és a hátán azokat az eddig meg nem magyarázott, furcsa sebeket. A sebek utalnak arra, hogy Rebeka titkokat dédelget, de arra is, hogy Ő már megélt egy (vagy akár több) efféle “vihart” is, és arra, hogy hőseinknek nemsokára még nagyobb kihívással kell majd szembe nézniük.
Krisz: Mindig törekszem arra, hogy a képek fekete-fehér képregényként is jól mutassanak, ezért szeretek jó sok fekete folttal dolgozni. Ettől lesz egy erős mélysége a rajzoknak. Készült is egy limitált forgatókönyv kiadása a képregénynek, ahol a teljes forgatókönyv olvasható a fekete-fehér oldalakkal párosítva. Az első fejezet teljesen digitálisan készült, de mindig is a tradicionális jellegre törekedtem, így a folytatásokban már a kihúzást papíron fogom elkészíteni hogy még természetesebb legyen.
Bánk: A következő oldal minden egyes panele szinte egy-egy különálló történetet mond el. Újabb szereplőket látunk, akikről újabb apró titkok és nyitott kérdések bukkannak fel, míg az egészet (és ezzel az egész részt) szépen keretbe foglalja, lezárja és mégis szándékosan nyitottan hagyja az utolsó három panel. A végén Mátyás arckifejezése tökéletesen szummáz mindent és ehhez nagyon szépen hozzáad, hogy alulról látjuk őt, amivel a vonásai még mélyebbnek, “torzabbnak”, jelentőségteljesebbnek hatnak.
Krisz: Az alsó három panelnél az aranygolyó esésének van egy íve, ami átviszi a tekintetet egyik képről a másikra. A középső panelnél már Mátyás öklében van, de a kar szöge tovább mutatja a golyó esését. Még ha ez így nem is fogalmazódik meg az olvasóban, akkor is vezeti a szemét és érzékeli a folytonosságot. Ennél a példánál is látszik, hogy mennyi lehetőséget rejt a képregényes formátumban való gondolkodás.
Krisz: A fenti képen az előszínezett állapot látható. Itt kerülnek fel az élfények, árnyékok és az alapszínek, de ez így még egy nagyon nyers állapot, ami még sok megmunkálást igényel. Ezután következik a színezés, amit mindjárt mutatunk is, és amit a feleségem, Adri készített. Láthatjátok mennyire helyére kerültek a színek, az eddig durva, eltérő színfoltok összeértek, finom színátmenetek kerültek bele és lett egy szép, harmonikus egysége ennek a dupla oldalnak. Ennél a két oldalnál különösen fontos szerepe van a színeknek, nem csak egy hangulatot, atmoszférát adnak, hanem itt térelválasztó funkciójuk is van, főként a színek által érzékeljük hogy külön helyszínekre ugrunk.
Bánk: Nagyon szeretem ezt a két oldalt, mert tökéletesen mutatja, hogy micsoda fantasztikus történetmesélési lehetőségek rejlenek a képregényben, mint médiumban, hogy mennyi felszíni és felszín alatti jelentést lehet elrejteni akár egy-egy panelen belül is. És persze nagyon fontos, szerves része a narratívának is, mert úgy zár le, hogy mégis szándékosan újabb megválaszolandó kérdéseket ad az olvasónak, ad egy jó nagy lökést, hogy a kötet becsukása után a fantázia tovább szaladhasson és kattogjanak azok a bizonyos fogaskerekek a koponyában.
Ilona: Körülbelül hány munkaóra egyetlen oldal teljes elkészítése?
Bánk: Az én részem szörnyen változó. Az a fajta író vagyok, akit ha elkap az ihlet és a hév, nagyon kevés idő alatt, nagyon sokat tudok haladni. Azonban mivel ezekhez általában újra és újra és újra és újra visszatérek, nehéz lenne megmondani 1-1 oldalban részemről mennyi meló van. De az biztos, hogy Krisztián része a durvább és valószínűleg könnyebben kiszámolható is.
Krisz: Egy oldal megrajzolása és kihúzása körülbelül 3-4 nap, de van hogy több, ez nagyon az oldalak részletességétől függ. Nem mindegy hogy egy teljes csatajelenetet kell ábrázolni nagytotálban, 30 katonával vagy egy magányos hőst, aki egyedül gyalogol a hófödte tájon. Aztán jön az előszínezés és a színezés, ami szintén még 1,5-2 nap. És ezek nem napi 8 hanem sokszor 10-16 munkaórát jelentenek. Majd jön még a szöveg beírás, a hangeffektek megrajzolása, kiadványok szerkesztése, nyomdai előkészítés, szóval a képregénykészítés ilyen kevés fővel egy nagyon hosszadalmas, de irtó szórakoztató folyamat, amit még ilyen sok munkaórával is élvezet csinálni.
Ilona: Milyen gyakran eszközöltetek változtatásokat egy-egy oldalon vagy magában a szövegben? Melyik volt a meghatározóbb? Ha mondjuk Krisztián azt mondta, hogy egy másik perspektívából élvezhetőbb lenne a képi világ, és mondjuk változtatni kellene a szövegen, netán kihúzni, vagy átírni, akkor simán megtettétek, vagy a szöveg volt az elsődleges?
Bánk: Erre kicsit már korábban is válaszoltam. Büszke vagyok arra, hogy a mi párosunk tényleg egy afféle szimbiózisban alkotó létforma. Krisztián is sokszor mondta meg tök őszintén, hogy “szerintem itt ez a mondat nem működik” vagy “ez itt teljesen félreérthető” vagy “mi a francra gondoltál itt?” és hasonlók, ahogy fordítottan is igaz, nagyon sokszor kotnyeleskedtem bele magam is az amúgy már késznek szánt képekbe. Ez így tud a leghatékonyabban és legőszintébben működni szerintünk. Még akkor is, ha kétségtelenül időigényesebb ez, mintha megírnám a szövegkönyvet, amit Krisz szóról-szóra lekövetne.
Krisz: A legtöbb esetben az első oldal vázlatnál kiderül hogy működik-e úgy a történetmesélés, vagy sem. Így viszonylag ritkán fordult elő hogy már elkészült rajzokat elvetettünk, összesen 1 oldal került ki, viszont annál több került be a készítés során. Sok esetben a rajzolásnál derült ki hogy ami a forgatókönyvben leírva működik 1 panelben, az megrajzolva 3 panelként érthető. Vagy az akciódús oldalaknál kellett még 1-2 oldal hogy hatásosabb legyen. Nagy szerencsémre mindig volt mellettem egy precíz és a logikai ugrásokra különösen érzékeny szem, Adri, akivel mindig minden részletet jó alaposan átrágtunk, hogy működhet-e. Sokszor olyan hibákat is észrevett amiket mi Bánkkal már nem, mert már hosszú hónapok óta nyakig voltunk a sztoriban. A szövegen amúgy az utolsó pillanatig finomítottunk, emlékszem hogy a nyomdai leadás előtti hajnalban is még írtam át mondatokat. Sokszor a véghajrában jönnek a legfrissebb ötletek.
Ilona: Nemrégiben társasjátékot is dobtatok piacra. Meséljetek az ötlet megszületéséről. Ki találta ki, hogy legyen játék?
Bánk: Mindketten kezdetektől fogva kacérkodtunk a gondolattal, de aztán végül Imrei Szilárd, a játék tervezője keresett meg minket, hogy lenne egy szuper ötlete, amihez tökéletesen passzol a huszárok világa. Innen pedig elég gyorsan beindultak a dolgok és mi kapva kaptunk az alkalmon, mert nagyon szeretjük a társasjátékokat.
Ilona: A szabályokat is ti alkottátok? Hogyan terveztétek meg a koncepciót?
Krisz: Imrei Szilárd találta ki a teljes szabályzatot és a játékmenetet amivel már az első prototípus bemutatónál totál meggyőzött minket. Ezután rengeteget tesztelte és finomított a játék mechanikáján, hogy a lehető legjobb legyen. A képregény rendezői változatában olvashatjátok Bánk novelláját is: A Veres Rozi balladáját, ami aztán a társasjáték alapját adta, mert nagyon jól passzolt a bakurászok és huszárok csatája a játék párbaj jellegéhez. Bánk találta ki a kártyák neveit, Szilárd a képességek leírását és típusait, én pedig rajzoltam és rajzoltam, Adri pedig színezett. Szóval ismét egy nagyon közös munkáról beszélhetünk.
Ilona: Nagyon izgalmas kártyákat készítettetek hozzá, ki volt a fő ötletgazda ebben? Egyáltalán hogyan találtátok ki ezeket?
Bánk: Hasonlóan, mint ahogy a képregényt alkottuk meg. Én kitaláltam egy alap sztorit, ez esetben egy vér-boszorkányos, bakurászos kis történetet, majd megírtam hogy az adott kártyákon mit látnék szívesen, aztán Krisz ezeket saját szájízére igazította, kiegészítette és felturbózta.
Krisz: Igen, szinte minden esetben azt a történést rajzoltam le amit Bánk leírt, de volt ahol eltértem tőle, mert a kártyák egységét nézve egy másik téma jobban működött. Például a Suttogás a sötétben-nél eredetileg ezt írta Bánk: “Egy transzban fennakadt szemű bakurászt látunk aki mögött egy árnyalak van aki suttog a fülébe.” Mivel nem volt még olyan kártyánk ahol arc közeliben láthatunk egy bakurászt, úgy gondoltam kísértetiesebb lesz az a pillanat, amikor a bakurász teszi a szájára az ujját, és néma csöndre int, suttogja hogy “Csiiiiitt”, mielőtt betesz a zsákjába és elrabol!
Ennél a példánál is látszik, mennyire jól tudunk együtt dolgozni. Mindketten el tudunk engedni dolgokat, a cél az hogy a végeredmény a lehető legjobb legyen.
Ilona: Milyen visszajelzéseket kaptok a játékról?
Krisz: Abszolút pozitívakat, mind a vásárlóktól mind a kritikusoktól, aminek nagyon örülünk. Már nagyon várjuk hogy a Képregényteraszon végre személyesen is bemutathassuk nektek és ki tudjátok velünk próbálni.
Ilona: Melyiket élveztétek jobban, a képregény vagy a társasjáték megalkotását?
Bánk: Tök jó volt a társasjátékon dolgozni, és valószínűleg teszünk majd még hasonló kitérőket, de a képregény számunkra mindig az elsődleges szerelem marad. Szóval az mindig előbbre való lesz, bármerre burjánzik el a huszárok “brandje” mert annyit már most elmondhatunk, hogy a társason és a képregényen kívül egy egészen más féle médiumban is tiszteletüket teszik majd.
Krisz: Nem titok hogy a képregény a kedvenc kifejezési formám, de nagy felüdülés volt egy kisebb volumenű terméken dolgoznom. A képregény után a társasjáték egy jóval kisebb falat volt, míg a képregény 222 panelből állt, itt csak 28 rajzot kellett elkészítenem. Nagyon élveztem kipróbálni magam egy másik médiumban is és nagyon örülök neki hogy a huszárok kalandjai rögtön az első fejezet után máris társasjátékként is folytatódtak.
Ilona: Ott lesztek a június 26-ai Képregényteraszon?
Bánk: De ott ám! Alig várjuk, hogy találkozzunk régi és új rajongókkal, beszélgessünk a vásárlóinkkal és elvegyülhessünk a tömegben. Ha sör is lesz, akkor meg még inkább!
Krisz: Ott találkozunk! Addig is olvassatok sok képregényt!