Fintor Gréta, művésznevén Skatuya képregényei elsősorban a webképregények rajongói számára lehetnek ismerősek, az online futó Cupido című sorozata ugyanis egyaránt népszerű itthon és az angolul tájékozódó webképregényes berkekben. A Hullámtörés antológiában megjelent Ctrl + N című képregényével Fintor Gréta is a Magyar Képregény Szövetség Alfabéta-díjának jelöltjei között van “kép-novella” kategóriában. Skatuyával a képregény létrejöttéről, művészeti oktatásról és természetesen a webképregényekről Demencze Ilona beszélgetett.
A legjobb képregényeknek járó Alfabéta-díjakat idén június 26-án a Képregényteraszon adjuk át.
Demencze Ilona: A Ctrl+ N és a Cupido merően más ábrázolásmód, színvilág és történet. Hogyan jellemeznéd magad mint művészt? Befelé forduló, kissé melankolikus, vagy a mindenre nyitott, színes egyéniség vagy? Esetleg mindkettő?
Fintor Gréta: Kicsit talán mindkettő, mondhatni egy befelé forduló, de mindenre nyitott, színes egyéniség. Vegyük úgy, hogy van egy szoba, tele emberekkel. Én nagyon jól elücsörgök az egyik sarokban rajzolgatva, de ha valaki odajön hozzám beszélgetni, szívesen veszem. Azt hiszem ez valamennyire a képregényeimen is megmutatkozik.
Demencze Ilona: Milyen technikával szeretsz a legjobban alkotni?
Fintor Gréta: Régebben volt szerencsém mindenféle technikákat kipróbálni, képregény készítés terén is, volt olyan rövid képregényem amit golyóstollal rajzoltam, majd digitalizáltam, volt ami akvarellel készült, vagy például a Ctrl+N elődje, a főiskolai vizsgamunkám, teljesen vegyes technikával készült. Manapság viszont szinte kizárólag digitiálisan rajzolok, azt élvezem a legjobban. De így is mindig beleviszem a munkámba például az akvarell hatását – csak most már digitálisan.
Demencze Ilona: Mivel foglalkozol a hétköznapjaidban? Főállású rajzoló vagy?
Fintor Gréta: 2020 márciusában, amikor először elkezdődtek a korlátozások, elvesztettem az előző munkahelyem, és ugyanazzal a lendülettel elhatároztam, hogy ismét szerencsét próbálok azzal, hogy megéljek az alkotásból. Most, egy évvel később, nagy szerencsével mondhatom, hogy talán ez sikerült. A Cupido képregényem online, angolul jelentősebb olvasótáborral büszkélkedhet, és az olvasók támogatásának hála manapság szinte csak az alkotással telnek a napjaim. Ezt egy évvel ezelőtt csak remélni mertem volna.
Demencze Ilona: Milyen érzés, hogy az Alfabéta- díj jelöltjei közt tudhatod magad? Meglepetésként ért, vagy számítottál a jelölésre?
Fintor Gréta: Abszolút meglepetés volt, nagyon megtisztelő a jelölés. Régóta foglalkozom képregényekkel, kisebb-nagyobb skálán, de így a jelölés után kicsit hivatalosabbnak érzem amikor azt mondom képregényművész vagyok.
Demencze Ilona: A Crtl+N egyértelműen személyes jellegű alkotás, amely az alkotói válság témakörébe rántja be az olvasót. Mélyponton voltál a képregény kitalálásakor?
Fintor Gréta: Talán egy kicsit… Vagyis inkább válaszút előtt álltam. Amikor a képregény készült, úgy éreztem meg vagyok rekedve az alkotásaimmal. Teljes munkaidőben dolgoztam ami mellett nem maradt sok időm, energiám a rajzolásra. Annyira nem, hogy bár a Cupido már akkor is elég sikeres volt, majd, hogy egy évig nem is tudtam rendszeresen foglalkozni vele. Emiatt persze azt éreztem, hogy ha nem folytatom, akkor hiába minden, amit eddig felépítettem, hiszen a webképregények csak akkor maradhatnak fenn, ha rendszeresen adnak hozzá az alkotók. Kezdtem azt érezni, hogy csak vergődöm egy veremben, amiből igazából nem lenne túl nehéz kimászni, de mégsem ment a dolog. Ekkor kaptam a kérdést, hogy szeretnék-e része lenni a Hullámtörés antológiának, és ez valahogy adott nekem egy kis löketet ahhoz, hogy elszánjam magam az alkotásra megint. Olyannyira, hogy a Ctrl+N-t gyakorlatilag pár nap alatt, félig a mukahelyemen rajzoltam meg. Aztán persze a világ a feje tetejére állt egy kicsit, de addigra éppen már sikerült kimásznom a gödörből, és azt az akadályt is lendületből átugrani.
Demencze Ilona: Egyfajta terápiának szántad ezt a képregényt? Vagy szeretted volna megmutatni más kortárs művészeknek és az alkotó olvasóknak, hogy nincsennek egyedül a problémáikkal?
Fintor Gréta: Mondhatjuk, hogy teljes mértékben önterápia jelleggel készült a CTRL+N, de persze tudom, hogy művész küzd hasonló problémákkal. Ha ők elolvassák a képregényt és átérzik ezt a kis szeletét az életemnek, és esetleg még segít, vagy reményt is ad nekik, annál jobb, legalább másnak is segítettem, nem csak magamnak. Ha mással nem is, legalább talán egy kis szórakozással.
Demencze Ilona: Sok mindent elmond valakiről az, hogy milyen állatként képzeli el magát. Rendszerint belső tulajdonságainkat vetítjük ki egy-egy állat képébe. Az örökké kétkedő éned megtestesítője az egér. Miért pont így ábrázolod?
Fintor Gréta: Ez az egész visszavezethető a Ctrl+N elődjére, a főiskolai diploma munkámra, a Ctrl+Z című webképregényre, ami a közép- és főiskolai éveimről szólt, és az azokkal járó csalódásról, kiábrándultságról, depresszióról, és a reményről, hogy túl lehet ezeken lépni. Azt a képregényt ennek a korszaknak a lezárásának szántam. Ezért amikor elkezdtem készíteni, bár rólam szólt a történet, nem akartam magamat rajzolni, mivel nem éreztem úgy, hogy az teljesen én vagyok. Mikor megkérdeztem a barátaimat, hogy ők milyen állattal azonosítanának engem, szinte mindenkitől valami rágcsálóféle volt a válasz, tehát így született meg ez az egér-én dolog. Ami egyébként nagyon is beleillik az egész történet szimbolikájába, hiszen az egér egy félős, bátortalan kis állatka. Hogy a barátaim is így láttak-e engem, vagy csak a külsőm emlékeztetett mindenkit egérre, azt lehet jobb nem vitatni.
Demencze Ilona: Kérlek mesélj kicsit a Ctrl+Z kapcsán említett iskoládról. Hol végeztél, milyen szakon?
Fintor Gréta: Már középiskolában is grafika szakon tanultam, a ma már megszűnt miskolci Gábor Áron Szakközépiskolában, és mikor arra került a sor, hogy tovább tanuljak, csakis ebben az irányban gondolkodtam. Pontosabban animációt szerettem volna tanulni, így kötöttem ki az Egri Eszterházy Károly Főiskolán, ami ma már Egyetem, mivel úgy tudtam, hogy ott elérhető lesz az animáció képzés. Ez sajnos nem így lett, ami kicsit meg is viselt, és végül webdesign szakon fejeztem be a tanulmányaimat. Azt hiszem a webképregény diplomamunkámon is látszott, hogy maximum a web része kötött le a dolognak, és nem valószínű, hogy a pályán maradok a jövőben.
Demencze Ilona: Az Alfabéta- díj jelölésed megerősít abban, hogy mégis megéri újra felkelni a buktatók után?
Fintor Gréta: Minden egyes buktató amin átkeltem megerősít abban, hogy érdemes. Persze akkor amikor előtte áll az ember, nehezebbnek látszik minden, mint amikor már túl vagyunk rajta. De a jelölés és azok amiket az utóbbi évben elértem mindenképpen arra utalnak, hogy a jó úton haladok.
Demencze Ilona: Mit gondolsz a hazai képregénypiacról? Jó irányba tartanak a hazai alkotók?
Fintor Gréta: Én főleg webképregényes körökben mozgok egy jó ideje, nem vagyok teljesen ismerős minden itthoni kiadással, de ami rálátásom van a hazai képregényekre, az biztatónak tűnik. A képregény egy napról napra népszerűbbnek tűnő kifejezési forma jelenleg, és remélem ez a növekedés nem fog megállni, teret nyitva még több érdekes képregény megjelenésének, minden műfajban. Szerzői kiadásokban is jelentek meg nagyon érdekes kötetek a közelmúltban, és szeretnék még több ilyet látni, persze tudom, hogy ez nem egy egyszerű dolog.
Demencze Ilona: Nagyon érdekes ez a webképregényes színtér. Kérlek mesélj erről bővebben. Mi ez pontosan? Milyen platformon működik, milyen a közösség?
Fintor Gréta: A webképregény önmagában egy viszonylag új médium, és bár felszínileg nagyon is hasonló az elsősorban nyomtatásban megjelenő képregényekre, tapasztalataim szerint szinte minden más. Már a középiskolai éveimtől osztottam meg a képregényeimet az interneten, akkoriban kezdett a webképregény önálló, népszerű forma lenni. Az azóta eltelt körülbelül tíz évben is rengeteget változott, fejlődött minden. Az első szembetűnő különbség a mainstream képregényekhez képest az, hogy egy webképregényt bárki, bármilyen tudás szinten publikálhat, és a legtöbb esetben egy művész áll egy egész képregény mögött. Mint ahogy az a nevében is benne van, online publikált képregényekről van szó – amiket az alkotó a saját honlapján, valamilyen social media platformon, vagy kifejezetten webképregényes honlapokon/appokon publikál. Ennek köszönhetően vannak olyan formai elemek, amiket egy nyomtatott képregényben nem lehet kivitelezni, mint például animált panelek vagy oldalak, zenei aláfestés, interaktív történetek, vagy a manapság szinte alapvető végtelen görgetős forma, ami a kifejezetten mobilon való olvasásra szánt képregények sajátossága. Számtalan webképregényes platform létezik, és napról napra bukkannak fel újabbak is, köszönhetően a műfaj népszerűségének, de kettő nagyobb oldalt tudnék kiemelni, az egyik a vitathatatlanul legnépszerűbb Webtoons aminek legsikeresebb webképregényei manapság sorra kapnak különböző film és sorozat adaptációkat, és a Tapas, aminek a sajátossága, hogy nem csak webképregényeket, de regényeket is tölthetnek fel az alkotók, és egy általánosságban talán kisebb, de tapasztalataim szerint barátságosabb platform. Az olvasók pedig szó szerint a világ minden tájáról elérhetik az alkotók munkáit, ezért persze érdemes elsősorban angolul publikálni – de az a tudat, hogy valaki a világ másik végén szereti és várja a képregényemet minden héten nekem például elég ösztönző. Szerintem egy hatalmas nagy előnye a webképregényeknek, hogy az alkotó tényleg teljesen szabad teret kap – hiszen mindenki magának dönti el milyen gyakran frissíti a képregényét, hogyan készíti, vagy milyen formátumban osztja meg. Persze vannak hátrányai is, hiszen a médium népszerűségével egyre több alkotó próbál szerencsét, egyre nagyobb a verseny az olvasók figyelméért és támogatásáért, és mivel a legtöbb webképregény ingyen olvasható, nagyon nehéz azt elérni, hogy valaki ebből meg tudjon élni. De nem mondhatnám, hogy nehezebb, mint mondjuk egy kiadóhoz eljuttatni egy képregényt megjelenésre.
Demencze Ilona: Min dolgozol jelenleg? Tervezel a közeljövőben önálló képregény kötettel megjelenni?
Fintor Gréta: Jelenleg a Cupido a fő képregényem, és ez még egy darabig így is lesz. Éppen a 3. fejezete zárul, de tervben van még jó pár. Ha minden jól alakul, talán a 3. fejezet után szeretnék egy nyomtatott kötetet belőle, először angolul, és ha az jól megy, magyarul is. Emellett pedig most elkezdtem tervezni egy másik, hosszabb képregény projektet is, ami szintén kicsit más lesz, mint az eddigi képregényeim, műfajban és stílusban is, de ez is szintén webes megjelenésre készül első körben. Terveim vannak bőven, csak időm és erőm legyen megvalósítani őket.