Felvidéki Miklós 2018-ban már hazavihette a legjobb rövid képregénynek járó Alfabéta-díjat (és beállíthatta Korcsmáros-díj mellé a vitrinbe), most pedig nyolc oldalas sci-fi képregénye, A gazda hangja a jelölt. Az izgalmasan sűrített történet a Szépirodalmi Figyelő 2020/4. számában jelent meg, és sok, többek közt morális kérdést is felvet bosszúról és megbocsátásról. Erről, illetve képregénykészítési technikákról, egyéb projektekről, tervekről is beszélgetett vele Lanczinger Mátyás. Az interjú végén egy új megjelenés is bejelentésre kerül!
A legjobb képregényeknek járó Alfabéta-díjakat idén június 26-án a Képregényteraszon adjuk át.
Lanczinger Mátyás: Ha nem tévedek, ez az első nyomtatásban megjelent sci-fi képregényed, legalábbis magyarul. Voltak akár irodalmi, akár filmes vagy képregényes előképek, amelyek hatással voltak rád?
Felvidéki Miklós: Régóta érdekelt a sci-fi műfaja, ezért már a Noname képregényekben is felfedezhetőek fantasztikus motívumok, például, hogy valaki a Holdon ébred, vagy elutazik a szirének szigetére, egy pihentető alvásért, de valóban ez az első, minden elemében sci-fi képregényem. Sok minden hatással volt rám, amiknek egy részét be is építettem a történetbe. Bár nem vagyok a zsáner szakértője, de régi paperback ponyvák, Galaktikák, UFO magazinok és Lovecraft könyvei szép számmal megtalálhatóak a könyvespolcomon. Az Alien, Star Wars és egyéb filmek is vizuális referenciák voltak csak úgy mint az Incal vagy Valerian képregények.
LM: Hogy született meg az alapötlet? Sok témát érintesz ebben a nyolc oldalban, nem kicsit társadalomkritikus felhanggal. Például az antropomorf főhős, egy fordító, egyéni döntései alapján néha „félrefordít”, meghajlítja a valóságot, aminek nem kicsi a tétje. Mindeközben identitásválsággal is küzd egy túlzsúfolt világban.
FM: Elég sűrűre sikeredett a képregény, ez azért is van, mert a történetet először egy nagyobb ívű, folytatásos formában képzeltem el. Jó pár éve, amikor kitaláltam, még egy borítót is terveztem hozzá, de végül évekig nem jutottam ennél tovább. Aztán, amikor a SZIF megkeresett, hogy műfordítás témában tudnék-e 6-8 oldalt készíteni nekik, valahogy összeállt az egész. Az különösen inspirált, hogy limitált terjedelemben kell a sztorit átadni. Kicsit a régi EC képregények hangulatát próbáltam megidézni ezzel a rövid, csattanós végű szerkezettel.* A társadalomkritika adta magát, úgy éreztem, hogy ez alapvetően a sci-fi zsáneréhez tartozik.
LM: Lábjegyzetként mondjuk el, hogy az EC, vagyis Entertainment Comics egy 1950-es évekbeli kiadó, akik antológia jelleggel, rövid képregényeket adtak ki, például a Tales from the Crypt sorozatot. Visszatérve A gazda hangájra, azt hiszem, spoilerezhetünk: a történet végén a bosszú nem túl erős? A sztori lezárásaként persze működik, mint csattanó, és értem a szempontjait is a főhősnek, de az egyéni sértettsége okán kivégezni egy egész bolygót nem túlzás? Milyen konklúziót vihet így magával az olvasó?
FM: Az igazi Laika egy nagyon tragikus sorsú karakter volt. Nemhogy gazdát, szerető otthont nem kapott, mint rengeteg gyerek vagy hasonszőrű háziállat, de még a Föld is kivetette magából. Laika szemszögéből nézve ez egy olyan árulása a civilizációnknak, amire egy ilyen szélsőséges reakció sem túlzás. Ha valaki mögül hiányzik a stabil családi háttér, vagy egy szerető közösség, sehol sem érzi magát otthon, az alapjaiban torzíthatja a viszonyát a világhoz. Ennek a történetnek meg jól is áll ez a határozott csattanó.
LM: Na de mégis, nem túl cinikus ez így? A totális bosszú, mint megoldás lehet manapság üzenet ebben az amúgy is cinizmussal átitatott világban? A Föld elkárhozott, akárhogy is vesszük, pusztulnia kell? A kérdésem lényege, hogy a megbocsátásnak, mint magasabb szintű erénynek ezek szerint nincs értelme?
FM: Szerintem nem cinikus az üzenet. Néha úgy érzem, hogy egy következmények nélküli világban élünk, ahol mindenki lophat, ha elég jól hazudik és az a balek, aki tiszteli a másikat. A megbocsátás fontos, de egy komplex lelki folyamat végeredménye, amit egy ilyen rövid képregényben nincs idő szépen kifejteni. A Laika-kérdés nagy lépés volt az emberiségnek, de még nagyobb Laikának. Zárójelben mondom, nem láttuk felrobbani a Földet, talán egy folytatás még hozhat meglepetéseket.
LM: Úgy legyen. A rajzstílusod folyamatosan fejlődik, változik, ahogy újabb és újabb műveket alkotsz, de ez a képregény talán a legkevésbé „felvidékis”, amit olvastam. A korábbi stílusod szinte fel sem lelhető benne. Ez csak egy kísérletező kitérő volt, vagy látni fogunk még hasonlókat a jövőben? Sokat vázlatoltál?
FM: Mindig rajzolgattam ilyen dolgokat, nem is áll tőlem távol a cartoonosabb világ, bár ezeket leginkább a sketchbookomnak és animációknak tartogattam. Itt most a látványon túl, az egész munkafolyamaton is igyekeztem kicsit lazítani. Általában piciben felvázolom az összes oldalt mielőtt nekilátok egy képregény megrajzolásának, most egy rövid szinopszisom volt, amit oldalakra bontottam, a szöveget meg utólag találtam csak ki a képekhez. Ez mondjuk inkább olyan esetekben működik, ha saját ötletből dolgozom, ha forgatókönyvet követek, célszerű jobban előre gondolkodni.
LM: Az instádon láttam, hogy a kinyomtatott, Szépirodalmi Figyelőben megjelent fekete-fehér végeredményt feldobtad egy kis filctollas házi színezéssel. Elképzelhető, hogy digitálisan is kiszínezed majd az egészet és online publikálod?
FM: Mivel már szinte mindent digitálisan csinálok, néha jót tesz egy kis váltás. Van itthon egy csomó nagyon szép színű ikeás gyerek filc, amikkel már többször rajzolgattam, úgyhogy eszembe jutott, miért ne színezzem ki a teljes képregényt velük? Az a terv, hogy folytatom és ezzel a kifestéssel rakom fel az egészet az oldalamra, hogy valami kis pluszt is adjak a tartalomhoz.
LM: Eleve, mennyire rajzolsz még manuálisan, papírra? Ez a képregény nekem úgy tűnt, hogy nem digitálisan készült, de manapság ezt már nehéz eldönteni.
FM: Az egész képregényt ipaden csináltam. Az utóbbi pár évben teljesen átálltam a digitális rajzolásra. Egyrészt gyorsabb, kényelmesebb és a kihúzás minőségével is elégedett vagyok. Firkálni, vázlatozni szoktam papírra, de a végleges melók általában mindig gépen készülnek.
LM: Milyen projekteken dolgozol a hétköznapokban? A covid-féle home office hozott-e radikális változást az életedben vagy minden ment tovább, ahogy korábban?
FM: Mint szabadúszó, örök home office-ra vagyok “kárhoztatva”, ami egyrészt kényelmes, másrészt egy karantén időszak alatt talán egy fokkal monotonabbá teszi a hétköznapokat. Általában rajzfilmekben, reklámokban storyboardozok, de illusztrálok most egy könyvet a Pagonynak és a Petőfi Irodalmi Múzeum tiktok és Instagram oldalára is készítek egy mini animációs szkeccs sorozatot Petőfi Sándorról.
LM: Csepegtetett infók alapján lehet tudni, hogy van egy-két külföldre készült angol nyelvű képregényed, ebből az egyik, szuperhős tematikájú, meg fog jelenni magyarul is. Tudnál erről kicsit bővebben mesélni? Mi a címe, kivel dolgoztál együtt, mekkora terjedelmű? Egyáltalán, a képregényes munkák mekkora arányban vannak nálad jelen a más jellegűbb (pl. illusztrációs, storyboard-os) projektekhez képest?
FM: Az Action Journalism, amit Eric Skillmannel készítettünk, A tettrekész hírvadász címen ősszel fog megjelenni itthon magyarul a Kilencedik.hu gondozásában. Szerencsére nem csak szuperhős tematikájú, minden epizód valami más, képregényekből jól ismert világot idéz meg, legyen az fantasy, földönkívüli invázió, őrült tudósok, vagy éppen szuperhősök. Nagyon szerettem rajta dolgozni és bízom benne, hogy a magyar olvasóközönségnek is tetszeni fog. Vannak más külföldi próbálkozásaim is, de egyelőre ez az egyetlen, ami meg is jelent. Több képregényes munka van most kilátásban, de egyelőre még nem ez az első számú bevételi forrásom. Remélem, hogy egyre inkább lehetőségem nyílik arra, hogy főleg képregényekkel foglalkozhassam.
LM: Te nem csak rajzolsz, de elég sokat írsz is. Szoktál forgatókönyveken kívül mást is írni? Az említett szuperhősös képregényt másvalaki, Eric Skillman, írta, ez a csapatmunka neked kényelmesebb vagy jobban szereted az egészet egy kézben tartani?
FM: Nagyon szeretek magamnak írni, de sajnos kevés időm van rá. Ha jó az alapanyag, nem bánom, hogy csak a rajzolói feladatok hárulnak rám, de azért szeretnék még nagyobb lélegzetű szerzői projekteken is dolgozni.
LM: Végezetül egy személyes kérdés: az egyik kedvenc hazai fanzinom a Hónaljháló. Gondolod, hogy lesz-e valaha folytatása (nem feltétlen Pókember vonalon) vagy az csak egyszeri alkalom volt és már kinőttél az ilyesmiből? Hogy látod, van-e értelme még fanzinozni vagy ez csak úri hóbort?
FM: Szerintem nagyon is van értelme, mert ha a nagy kiadók határozzák meg csak, hogy mi jelenhet meg, rengeteg képregény és artbook sosem készülne el. Szerencsére vannak alternatív kiadók itthon, mint például a BP Zines, az Ukmukfukk rendezvények pedig sikeresen népszerűsítették ezt a szubkultúrát. Hónaljháló-szerű sketchbook zinekben nem nagyon gondolkodom jelenleg, viszont jövőbeli terveim közt valami képregényes zine vagy magazin megjelentetése.