Pilcz Roland, a szökések és szövevényes tervek képregényes mestere, a kalandképregények legelszántabb hazai alkotója, a YKX Yorn Kayrah Xemovrah kalandjai harmadik részével ismét jelölt a Magyar Képregény Szövetség legjobb képregényeknek járó Alfabéta-díjára. A Szökésben című rész “kép-regény”, azaz 20 oldalnál hosszabb alkotás kategóriában indul a díjért. Demencze Ilona a motorozásról, az YKX világáról, és új kalandjáték-projectjéről kérdezte Rolandot.
A legjobb képregényeknek járó Alfabéta-díjakat idén június 26-án a Képregényteraszon adjuk át.
Demencze Ilona: A YKX – Yorn Kayrah Xemovrah kalandjai című képregényed első füzetén két évet dolgoztál. 2018-ban jött ki “oldschool” ponyvás, amerikai képregényfüzet jellegű formában. Majd a következő években sikerült kihozni egy-egy folytatást. Idén mikorra várható, ha várható a negyedik rész?
Pilcz Roland: Annak ellenére, hogy mindig szeretnék gyorsabban kijönni egy-egy résszel, most az egy évet sem sikerül tartani, de őszre nagyon készülök az új epizóddal! Félelmetesen rohan az idő…
Demencze Ilona: Nem is olyan régen még kacérkodtál a közösségi finanszírozással. Láthatóan más képregény alkotókat, ez azért egy működő dolog lehetne. Belevágtál azóta?
Pilcz Roland: Sosem mertem belevágni. Talán ez részben egy személyiségi kérdés is, hogy ki hogyan gondolkodik bizonyos dolgokról. Persze nem bánnám, ha létrejönne egy működőképes konstrukció, de még nem tapintottam rá a tuti irányra. Igazság szerint nagyon anti-marketing vagyok; ez a fő probléma. Most vágott bele az X-Embörök csapata egy finanszírozásba. Drukkolok nekik, és ki tudja, lehet, hogy engem is felbátorít majd a kampányuk.
Demencze Ilona: A 14. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon 2018-ban azt nyilatkoztad, hogy szerinted nehezen találja meg a képregény a közönségét, most is így gondolod?
Pilcz Roland: Igen, sajnos. Bővülget azért a piac, meg az érdeklődés, de nem igazán lehet a proaktivitásukra építeni. Van, hogy bizonyos szituációban ajándékozok ide-oda, egy-egy képregényemet, és sokszor nagyon lelkes, pozitív visszajelzést kapok. Az emberek nagy részének fogalma sincs, hogy mik léteznek, főleg egy általános- és középiskolás korosztálynak, akik talán a legnagyobb célközönség lehetnének. Nyilván ezért találták fel a marketinget, de ahhoz tőke kéne, meg üzleti modell, és nagyon gyorsan eljutunk alkotásból a termékig. Nehéz egyensúlyozni a kettő között.
Demencze Ilona: Mi a véleményed a hazai képregénypiacról? Szerinted nagyobb figyelmet kapnak hazánk lányai és fiai az utóbbi pár évben?
Pilcz Roland: Nekem is csekély erre a rálátásom. Gondolom a neves nyugati cuccok relative jól mennek, ami üdvös dolog. Ez már végre nem a kétezres évek eleje, mikor mindenből csak első rész készült, utána meg jött a csődeljárás. Nagy lemaradásból építkezik ez a kulturális szegmens, de végső soron a növekedés valahol egy automata dolog, aminek főleg a gazdaság fog további utat adni, vagy épp gátat szabni. A nyugati holmik árnyékában pedig lépdelnek a hazai alkotók is, egyre nagyobb léptekkel, de szerintem még messze van a célegyenes…
Demencze Ilona: Yorn Kayrah Xemovrah történetét úgy találtad ki, hogy az Kalyber Joe ismerete nélkül is érthető legyen. Várható volt, hogy ez a fajta új stílus újabb olvasókat is bevonz majd. Nőtt az olvasóid száma?
Pilcz Roland: Áttörést azért nem hozott a dolog, de lehet, hogy most a Covid-szemüvegen át vagyok csak kissé rezignált. Én részemről örülök, hogy belevágtam ebbe a sorozatba, és nagyjából hasonlít is az elképzeléseimre. Nekem mindig ez volt az első, de szerintem az olvasók járnak ezzel a legjobban. Kevesen vannak, de legalább ők értékelik.
Demencze Ilona: Milyen kutatómunkákat végzel a képregényeid megalkotása közben?
Pilcz Roland: Mindkét sorozatomban, de főleg az újban sok a múltra való utalás. Ez főleg Trenton (igen hosszú) életének szegmensei miatt van. Gyakorlatilag a Kalyverzum teljes sztorija belőle indul ki, és egyre többet tudhatunk meg a titokzatos múltjáról. Szeretem, ha a fikció a valóságban gyökerezik, ezért sokat tanulmányozom azokat a korszakokat, eseményeket, melyekhez köze van. Jelenleg is éppen sorra nézem a Howard Carteres, Tutanhamonos doksikat, egyebeket. De ez már szpojler a negyedik részből!
Demencze Ilona: Indiana Jones- sorozaton kívül milyen művek hatnak még rád inspirálóan? Verne regények, Jumanj-filmek mennyire játszanak például?
Pilcz Roland: Nagy Verne és Rejtő rajongó vagyok, ami erősen formálta a látásmódomat. Az új Jumanji-filmek már nem az én agyamnak valók. Az Indiana Jones-filmeknek is mindig a földhözragadtsága, koszossága tetszett leginkább. Ettől kiemelkedő művek (igen-igen, legalábbis az eredeti trilógia). Mind a Kayben, mind a Kalyberben ezt az alapelvet tartom szem előtt, hogy ne akarjak túl nagyot szólni, mert annak sokszor nincs jó vége. Képregények közül egyértelműen a Largo Winch, vagy épp a Fear Agent volt nagy inspiráció. De sok-sok képregényt olvasok, vagy épp csak nézegetek, és próbálom magamba szívni a mesterek energiáit. Mind inspiráció, mind kutatómunka az Ifjú Indiana Jones kalandjai sorozat is, ami gyerekként ugyancsak nagy hatással volt rám.
Demencze Ilona: Kay romantikusan ragaszkodik szeretett motorjához. Elgondolkodtatott, hogy vajon te vagy a szegedi mellékutcák réme egy Harley-Davidsonon? Egyáltalán lapul-e hasonló járgány a garázsodban?
Pilcz Roland: Tizenkét évesen izgatott utoljára a motorozás, azóta pedig biciklizek inkább. Persze nem mondom, majd amikor beüt a világhírnév, az első Netflix-pénzből lehet, hogy befektetek egy Harleyba. De valójában azt hiszem, amennyi vágy van bennem a motorozásra, azt Kay által ki is élem.
Demencze Ilona: Jól mennek most a külföldi munkák vagy a képregénypiac is megérezte a járvány szülte helyzetet?
Pilcz Roland: Semmi túl komoly külföldi projekten nem dolgozom most épp. A legtöbb munkám jelen pillanatban nem képregényes. Biztosan nem tett jót mondjuk a járvány a piacnak, de erre kevés rálátásom van.
Demencze Ilona: Min dolgozol jelenleg, és mik a jövőbeli terveid?
Pilcz Roland: Természetesen a negyedik epizódon! De testvéremmel egy nagyon komoly kalandjáték-projektet is dédelgetünk. Ez tulajdonképpen egy gyerekkori álom, de a konkrét terv is már jó tizenöt éves. Tavaly úgy gondoltuk, hogy végre belevágunk. Amúgy reklám-storyboardozok, animációs hátterezek, illusztrálgatok közben. Nincsenek világmegváltó terveim. Szeretném, ha a saját képregényeim és a játék szépen épülnének és szépülnének, és majd eldől, hogy a világ mit reagál rájuk.
Demencze Ilona: Mesélsz erről a kalandjáték-projektől egy kicsit bővebben? Hogyan kell ezt elképzelni, milyen koncepció mentén dolgoztok és milyen formában fog ez megvalósulni?
Pilcz Roland: Gyerekként állandóan arról álmodoztunk tesómmal, hogy saját kalandjátékot készítünk. Később, amikor elkezdett befolyni az internet a kábelen, viccből rákerestünk arra, hogy “adventure game maker”. Egyből találtunk is egy programot, amivel, hogy kiismerjük, egy próbajátékot kezdtünk el, egy barátunk, Norbi főszereplésével. Ebből aztán valahogy egy sokrészes sorozat kerekedett, és közben eltelt húsz év. Úgyhogy épp ideje volt belekezdeni a Nagy projektbe, ami egy boldog békeidőket idéző, kezdetben erdei fantasy-kaland lesz. Fejezetekre osztjuk a teljes sztorit, hisz így is emberfeletti munkáról van szó. Tesóm programoz, én rajzolok, Lepahin Péter barátunk pedig zenét szerez hozzá. Jó lenne, ha jövőre napvilágot látna az első fejezet – minden bizonnyal Steamen – utána pedig fogadtatástól függően határ a csillagos ég…
Demencze Ilona: Állítasz standot a június 26-ai Képregényteraszon? Megrohamozhatnak az emberek a dedikálatlan képregényeikkel?
Pilcz Roland: Képlékeny, bár ez talán az utóbbi év sara, hogy semmiben sem biztos az ember. Vagy csak kicsit berozsdásodtak a rendezvényizmaim. Azt nagyon remélem, hogy ősszel már csak rossz emlék lesz ez az időszak és legkésőbb akkorra, újult erővel, új füzettel mehetek neki a képregényvilágnak!
