Hegedűs Márton sokoldalú művész: nem csak rajzol (képregényt, animációt, illusztrációt), mozaikokat készít, és zenél is: a Slussz kulcs klán hőséhez hasonlóan szaxofonozik. Az Olajvárosban játszódó kalandos történetért Márton Alfabéta-díjat kapott, most ismét jelölt, ezúttal a a kép-novella kategóriában a Hal volt, hal nem volt című lakótelepi sztorival. A jelölés kapcsán Hegedűs Mártonnal Szép Eszter beszélgetett.
A legjobb képregényeknek járó Alfabéta-díjakat idén június 26-án a Képregényteraszon adjuk át.
Szép Eszter: A Hal volt, hal nem volt erősen karácsonyi hangulatú képregény. Jól sejtem, hogy ez egy sorozat egy darabja?
Hegedűs Márton: Igen, az Óbudai Anzixban indult egy képregénysorozat, aminek az és a Forgószél szelídítők az első két darabja. Én írtam és rajzoltam őket, Oravecz Gergő pedig színezte.
Sz E: Ez egy nagyon hétköznapi sztori, sok apró részlet. Ilyenekből építkezik a Slussz kulcs klán is, ott is azt ecseteled, hogyan kell összerelni egy szaxofont és milyen a hangulat az étteremben – na azért van akció is. Ez a specialitásod?
H M: Szeretem ezt a fajta epizodikus történetmesélést, sokszor is használom, de alapvetően mindig az adott sztori témája határozza meg a dramaturgiát. Ez egy forma az eszköztárból. Egy régiebbi ötletem volt, hogy készítsek egy olyan történetet ahol “vesz valakit a kamera” és ha bejön egy új szereplő a képbe, azzal megy tovább. Le a főszereplőkkel! Kíváncsi voltam, hogy működik-e. Az Anzix-os melónál – karácsonyi lapszám volt, erősen a 80-as évekre és a lakótelepi hangulatra fókuszálva – jól fel lehetett fűzni erre a formai ötletre a tartalmi elemeket. Az epizodikus történetmesélés nagy előnye, hogy nagyon plasztikusan eleve több dimenzióssá teszi a sztorit – mivel több szereplő, több történetszál is van. Számomra a több dimenziósság az egyik legfontosabb ismérve a jó műalkotásnak, lévén az olvasó is egy többdimenziós entitás, ezért szerencsés ha a mű is az.
SZ E: Az is érdekes számomra, hogy az epizódok miatt nincs egyetlen főszereplőnk – mintha az élet lenne a főszereplő. Egyetértesz ezzel? Te hogy látod?
H M: Igen, mondhatjuk, vagy inkább úgy hogy, itt a lakótelepi élet a főszereplő.
Sz E: Oravecz Gergő színezte a képregényt – vele máskor is dolgoztatok már együtt. Teljesen rábíztad magad, vagy megállapodtatok valamilyen színskálában?
H M: Alapvetően rábíztam a Gergőre, de az előző közös képregényünk, a Forgószél szelídítők tapasztalata alapján arra jutottunk, hogy a legcélszerűbb ha nagy vonalakban elmondom, hogy milyen színekre, színvilágokra gondolok, így ő már hatékonyabban, felszabadultabban tud dolgozni. Egyenlő partnerként dolgoztunk, de mivel én írtam és rajzoltam a sztorit, belőttem előre bizonyos árnyalatokat, amik már felsejlettek a rajzolás során. Ezután átbeszéltük az adott kort színekben: a koptatott farmert, Aha-s pulcsit, Ricsés szerkót, az ópiátos gyógyszerek címkéit, a vadász házaspár zöldes-barnás, patinásabb világát, a digó család árnyalatait. Ezek után Gergő hozzáadta a saját ötleteit, egyéniségét és persze jó sok munkát tett bele, mivel végtelen precíz alkotó. Mi is tanultuk a közös munkát, két közös képregényünk erre jó lehetőséget adott.
Sz E: 2020 egyik örömteli híre volt, mármint képregényolvasók számára, hogy felújítottad és ingyenesen elérhetővé tetted a Slusszkulcs klánt, ami Alfabéta-díjat is kapott. Így én is tudtam tanítani, és nagyon tetszett a hallgatóknak! Hogyhogy felújítottad? Mit változtattál?
H M: A Klán megjelenése után tudatosult bennem, hogy túlírtam a képregényt, sok felesleges szöveget hagytam benne, ami miatt nehézkessé váltak bizonyos részek, főleg a sztori elején. Ezeket rendbe tettem, hagytam a történetet lélegezni, a cselekményt gurulni. Azóta nincsenek, ezzel kapcsolatban, álmatlan éjszakáim.
Sz E: A Klán a legelső magyar graphic novelek között van. Azóta sokat változott a piac – követed a történéseket?
H M: Nem igazán követem a piaci változásokat. A hazai képregényeknek, ha szembe jönnek, mindig örülök, főleg ha ötletes, jó színvonalú alkotások.
Sz E: Mit tanácsolnál azoknak, akik most vágnának bele hosszú képregénybe?
H M: Jól megalapozott belső indíttatás – a sztorit illetően, klisék helyett eredetiség – a tálalásban, a szakmaiság – mint játszótér, lazaság és improvizáció – hogy a történet olykor önmagát írhassa. Anyagi háttér – hogy ne készüljön ki nagyon a szerző ha egy hosszú lélegzetű munkába vág bele, bár úgyis ki fog.
Sz E: Sokat illusztrálsz, és egy évekkel ezelőtti interjúban mozaikokról is beszélgettünk. Min, miken dolgozol mostanában?
H M: Jelenleg Szász Endre munkái alapján készítek, mozaikos, festett és faragott alkotásokat egy magánmegrendelő számára.
